Kedves Bajtársak és Bajtársnők!
Kivételes ember távozott az élők sorából.
Prof. Dr. Sir Király Béla GCKC, nyá. vezérezredes, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőse, a Magyar Nemzetőrség Történelmi Főparancsnoka, hadtörténész, az MTA tagja 2009. július 4-én, Budapesten váratlanul elhunyt.
Magas kort élt meg, és kivételesen gazdag életpályát futott be. 1912-ben született Kaposváron. 1935-ben avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián.1940-ben részt vett Észak-Erdély visszacsatolásában. 1941-ben vezérkari százados, frontszolgálatot teljesít a Don mentén, majd 1945 márciusáig további frontszolgálatot teljesít különböző beosztásokban. A kőszegi védőkörlet parancsnokaként a város ostromát megelőzendő átadta Kőszeget a szovjeteknek. Hadifogságba került, ahonnan megszökött. A HM Igazoló Bizottsága 1945-ben igazoltnak nyilvánította. A Néphadseregben különböző beosztásokban szolgált, Pápán, majd Tolnán. 1949-ben már vezérkari ezredesként a gyalogság parancsnoka. 1950. március 15-étől vezérőrnagy, majd a Magasabb Parancsnoki Tanfolyam parancsnoka és a Honvéd Akadémia alapító parancsnoka.
1951. augusztus 17-én az ÁVH letartóztatta, koncepciós perben kötél általi halálra ítélték, az ítéletet életfogytig tartó szabadságvesztésre módosították, melyet évek múltán közöltek csak vele. 1956. szeptember 7-én ideiglenesen szabadlábra helyezték. 1956. október 31-én rehabilitálták. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a Forradalmi Karhatalmi Bizottság és a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány elnöke, Budapest katonai parancsnoka, a Nemzetőrség főparancsnoka.
A forradalom és szabadságharc leverését követően Nyugatra emigrált és kitartóan, megalkuvás nélkül képviselte a magyar ügyet az ENSZ előtt és az emigráns szervezetekben, valamint később, oktatói tevékenysége során.
Az USA-ban telepedett le, ahol már 1959-ben az USA Parancsnoki és Vezérkari Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. 1962-ben PhD fokozatot szerzett a Columbia Egyetem történelem szakán. 1971-től a hadtörténelem professzora a New York-i Állami Egyetemen, a Brooklyn College-ben. Ugyanitt 1982-ben professor emeritus lett. 1994-ben a humán tudományok doktora. Több amerikai városnak és államnak díszpolgára. 1977-ben alapította meg az „Atlantic Studies on Society in Change” című könyvsorozatot, amely a közép-kelet-európai régió (benne Magyarország) újabb kori történelméről ad ki tudományos igényű tanulmányköteteket, monográfiákat. Ma már több mint 135 kötetből áll a könyvsorozat.
1989-ben hazatért és Nagy Imre újratemetésén beszédet mondott. A Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta, katonai rangját visszaadta, majd a köztársasági elnök vezérezredessé előléptette. 1990 és 1994 között parlamenti képviselő, a honvédelmi bizottság alelnöke. 1991-ben a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen a hadtudományok tiszteletbeli doktora címet elnyerte.
1993-ban a Jad Vasem Intézet a Világ Igazai közé választotta, mivel 1944-ben vezérkari tisztként mentette a zsidó munkaszolgálatosokat.
1999 és 2001 között a miniszterelnök személyes megbízottja a haderőreform munkálataiban. 2002-ben kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével (katonai tagozat). 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották, és elnyerte a Nagy Imre Érdemrendet is, amelyet ő mindig a legmagasabb kitüntetésének tartott. A Szuverén Ciprusi Lovagrend Nagykereszt Lovagja. 2006-ban megalapította és haláláig támogatta az „1956-os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanácsát”.
Az Őt Történelmi Főparancsnokának tekintő Magyar Nemzetőrök Országos Szövetsége értékőrző és hagyományápoló tevékenységét elismerte és tevékenységét támogatta, a parancsnoki karral élő kapcsolatot ápolt.
A halálát megelőző egy évben több alkalommal rendszeresen találkoztam a Tábornok Úrral és meggyőződhettem kifogástalan emlékező tehetségéről, intellektusáról és szellemi frissességéről. Ezért is ért váratlanul halálának híre. Az „Atlantic Studies on Society in Change” című könyvsorozat számos dedikált példányát őrzöm házi könyvtáramban. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy 2009. május 9-én az ajánlásommal avathattuk Gödöllőn a Szuverén Ciprusi Lovagrend Nagykereszt Lovagjává, melyet ő nagy örömmel fogadott, és mint régi vágyának teljesüléseként értékelt. Lovag volt ő a szó nemes értelmében. Halála pótolhatatlan veszteség.
A Szendrei és Tevely családnak, mint legközelebbi hozzátartozóinak mély gyászukban őszinte részvétünket fejezzük ki. Emlékét megőrizzük! Nyugodjon békében!
Győr, 2009. július 9.
Dr. Czapáry-Martincsevics András nőr. ddtbk., máltai lovag parancsnok
