Mély fájdalommal tudatjuk, hogy vitéz lovag Oroszi Marton György nemzetőr altábornagy Úr, a Magyar Nemzetőrök Országos Szövetsége Örökös Tiszteletbeli elnök-parancsnoka. 2021. 06. 10-én az égi hadak útjára lépett. A Család gyászában osztozunk!
Vitéz Lovag Oroszi Marton György nemzetőr altábornagy, a Magyar Nemzetőrök Országos Szövetsége Örökös Tiszteletbeli elnök-parancsnoka:
Budapesten született 1930-ban, nemesi családban. Fordulatos és viszontagságos élete volt. Olyan személyiség volt, aki minden helyzetben megőrizte higgadtságát, aki mindig bátor és tisztaszívű ember maradt, nagy volt az igazságérzete. Megválasztották a Magyar Nemzetőrök Országos Szövetségének örökös tiszteletbeli országos elnök-parancsnokának és alapító elnöke volt a Baranya Megyei Nemzetőr Szervezetnek, tagja az 1956-os Nemzetőrség Hagyományőrző Tanácsának, a Magyar Vidék Országos ’56-os Szövetségének, a Szent György Lovagrend Örökös tiszteletbeli priorja s nem utolsósorban számtalan állami és nagyobb társadalmi szervezett kitüntetettje, Nagynyárád díszpolgára.
Az 1956-os forradalom kitörése után együtt tevékenykedett a Széna téri felkelők legendás parancsnokával, Szabó Jánossal. Részt vett a Szabad Nép Székház elfoglalásában, kapcsolatban volt Dudás Józseffel. Részt vettek a harcokban, a forradalom leverése után a csoport feloszlott. Néhány napig a Rókus Kórházban húzta meg magát. Ezután haza ment apjáékhoz, ahol figyelték az új híreket, hallgatták a rádiót és Kádárék ígéreteit. Egy jó ideig el sem akarta hagyni az országot, reménykedve valamilyen pozitív változásban. Végül apja javaslatára Pécsre ment a rokonaihoz. Apja javaslatára néhány ismerősével január elején disszidált az akkori Jugoszláviába, ahol akkor már nagyobb csoport várakozott. Onnan Karponcába vitték, egy magyar családnál szállásolták el. Belgiumban telepedett le, ahol bányászként dolgozott, később gyári munkásként helyezkedett el. 60 évesen a vállalat támogatásával, mint tervezőmérnök, nyugdíjba vonult. Új hazájában, az első időkben rendszeresen tartotta a kapcsolatot Király Bélával és Pongrácz Gergellyel, majd bekapcsolódott az ottani Magyar-Ház munkájába. 1975-ben megkapta a belga állampolgárságot. 1976-ban jött haza először Magyarországra. A rendszerváltás után gyakran látogatott Magyarországra, 1991-ben Kajtár Imrével nekiállt a Nemzetőrség feltámasztásának, de egyúttal a Polgárőrséget is támogatta. 1996-ban költözött véglegesen haza, Nagynyárádon telepedett le, ahol második világháborús múzeumot létesített. Évekig, mint hadtörténész, az azóta megszűnt Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola külső munkatársaként tevékenykedett. Mindig azért küzdött, hogy az igaz ’56-os forradalmat ismertesse meg az emberekkel.
Halálával nagy veszteség érte a Magyar Nemzetőrséget! Család gyászában osztozunk! Búcsúzik Tőled a Magyar Nemzetőrök Országos Szövetsége teljes személyi állománya!
Magyar Nemzetőrök Országos Szövetsége
Parancsnoksága