ÉDESAPJA DONI EMLÉKÉT IS IDÉZTE …
A Szent László Határőr Hagyományőrző Egyesület és a Történelmi Vitézi Rend Győr- Moson – Sopron Egyesített Vármegyék Székkapitánysága – a járványügyi rendelkezések figyelembevételével – szűk körben rendezett megemlékezést, a DONI ÁTTÖRÉS 78. évfordulóján, a győri Hősi emlékműnél. A két szervezet felkérésére prof. Dr. Dézsi Csaba András polgármester mondott emlékbeszédet. A rendezvényen részt vettek a Magyar Nemzetőrség Török István Győr-Moson – Sopron megyei Szövetségének képviselői is.
Nemzeti imánk a Himnusz eléneklése után vitéz Fehér Imre elnök/törzskapitány Zempléni Miklós a 2. Hadsereg egykori orvosa v. Somogyváry Gyula: ” A boldog szunnyadókhoz” c verse alapján írt költeményét mondta el.
Aludjatok, ti áldott hőseink, pihenj te néma hadsereg!
Ringasson békén a távoli rög, s ne bántson könny, mely
értetek pereg.
Apák, fiak, szerelmes vőlegények, kik porladoztok mily
sok éve már,
Kik elé dörgő ágyúszóval véres mezőkön toppant a halál.
Aludjatok csak Don menti holtak, folyó mentén szunnyadó
bakák,
Álmodjatok ott messze idegenben, magyar testvéreink:
fiúk és apák
aludjatok csak, néma szent hadak, pihenni édes, pihenni
jó,
S nyugtasson a Donnak halk zúgása, mint a Tisza folyó.
De jó tinéktek, hogy elkísért az utolsó gondolat,
Hogy bárki győz e véres dáridóban, a magyar nép él és
földje megmarad.
Hozzátok el ne érjen itthonról sóhaj, jajgatás,
Mert ajándéktok szent: a csendes szunnyadás…
Ezt Isten adja halott katonának, ki hűséges volt, bátor és
derék,
ki könnyű szívvel vitte áldozatul pirosló vérét és drága
életét.
De csitulj panasz! Nyugalmuk legyen mindörökre mély,
S utolsó kincsüket ne rabolja el földi szenvedély!
Ne zúgjon harangszó, sem ágyúk orgonája, csak egy
Könnycsepp, síró anyaszó.
Nyillaljon be a porladó szívekbe, mit megérez fia, a boldog
Szunnyadó.
Ezért hát csitt… csak fojtva, lopva fájjon,
Hogy azóta nincs náluk árvább a világon.
Mióta ők messze földeken, némán fekszenek,
Keresztjük korhadt vagy sírjuk már jeltelen.
Aludjatok hát, Isten katonái, aludjatok ti boldog pihenők!
Ringasson szelíden, mint az álom, idegen földek, távoli temetők.
*
vitéz Fehérné Markó Kamilla székkapitány asszony személyes emlékét osztotta meg az emlékezőkkel.
Édesapám is ott volt a Szovjetunióban, 22-23 évesen volt a 2. Magyar hadsereg hadapródőrmestere, később zászlósa a soproni században, Kosztka Vilmos századparancsnok vezénylete alatt. Sok mindent átélt, szerencséje volt, életben maradt, kórházban sárgasággal, légnyomással küzdve stb.. de hazajött.
Nemeskürti István könyvében a névtelen zászlósként emlegette őt.
Ifj. v. dr. Sarkady István történész, író rendtársunk a soproni alegység doni eseményeiről írt hiteles történelmi könyvet, melyben név szerint is ír édesapámról, Markó Ödönről.
Kosztka Vilmossal Sopronban édesapámmal fiatal felnőttként én is találkoztam, ők felidézték a háborús eseményeket. Fia, dr. Kosztka Miklós egyetemi tanár Vitézi Rendünk soproni alegységének vitézi hadnagya volt nemrég bekövetkezett haláláig.
Kötődöm, kötődünk sokan közvetve is ehhez a tragikus eseményhez.
*
Dézsi Csaba András polgármester úr emlékbeszédének összefoglalója, a Győr plusz online újság alapján:
Donnál több mint 200 ezer magyar ember harcolt, és nagyrészük életét vesztette, súlyos sérülést szenvedett, vagy hadifogságba került. Talán nincs is olyan magyar család, akinek valamilyen szintű rokoni kapcsolata ne lenne a Don-kanyart megjárt magyar katonák egyikével. – mondta emlékező beszédében dr. Dézsi Csaba András a Radó-szigeti Hősi Emlékműnél, aki dr. Pergel Elza alpolgármesterrel tisztelgett a hősök emléke előtt. A polgármester felidézte, a második magyar hadseregnek nem csak a hatalmas túlerővel, de a mínusz 30-35 fokos hideggel is küzdeniük kellett méghozzá hiányos, korszerűtlen felszerelés birtokában.
Ma azért állunk itt, hogy lerójuk kegyeletünket, kifejezzük tiszteletünket és ne engedjük feledésbe merülni azokat, akik a metsző hidegben, hazájuktól és családjuktól távol vesztették életüket.”
– hangsúlyozta a polgármester, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy várossá válásunk 750-ik évfordulóját ünnepelve nem csak a város történelmének nagy pillanatait kell büszkén felidéznünk, de ezekre a máig fájó eseményekre is gondolnunk kell.
*
Ezt követően a hősök és áldozatok lelki üdvéért közösen elimádkoztuk az Úr imájának ökumenikus változatát, majd prof. dr. Dézsi Csaba András polgármester és Dr. Pergel Elza alpolgármester asszony elhelyezték a megemlékezés koszorúját, s ezt követően a jelenlévő szervezetek képviselői is.
A koronavírus okán a rendhagyó, szűk körű megemlékezés a Szózat eléneklésével ért véget.
Fotók: Marcali Gábor és vitéz Peterdy György
