A Magyar Nemzetőrök Országos Szövetsége elnöksége részéről Polyák József nemzetőr vezérőrnagy Úr 2018. 04. 04.-én Tamási Polgármesteri Hivatalában ünnepélyes keretek között adta át elismerését és nemzetőr dandártábornoki kinevezését Kaszás Dezső tanár Úrnak. Elismerést adott át Tamási Polgármestere, Porga Ferenc Úr is.

Kaszás_Dezső_nőr_dandártábornok 

20180404_095446m 20180404_104544m

Az elismerés átadása után koszorút helyeztünk el az 1956-ban hősi halált halt magyar katonák emlékművénél.

20180404_111355m 20180404_111413m

„1958-ban a dombóvári gimnázium, levelező tagozatán egy nagyon szorgalmas és ambiciózus negyedik osztályt tanítottam matematikából. Négy-öt egészen kiváló eszes matematikusom volt, akik munkahelyükön is magas beosztásban voltak. Az eminensek között volt a helyi Magyar Nemzeti Bank igazgatója, egy 55 éves mozdonyvezető, a Hadkiegészítő parancsnokság alezredes parancsnoka, a MÁV Pályafenntartási főnöke, a Járási Tanács elnökhelyettese és egy bájos hölgy vasúti pénztáros. Az utóbbi néhány évvel később már Dombóváron állomásfőnök lett. Az iskolában minden hétfőn du. 5 órától tantestületi értekezletünk volt, melyen az igazgató úr értékelte az elmúlt hetet és vázolta az új feladatokat. Egyszer tolta le azokat a kollégákat, akik nem elég sikeresen látták el szünetekben felügyelői tisztüket. „Ezek a tanárok menjenek dinnyecsősznek, ott Lőrinc elvégzi helyettük a munkát.”, fogalmazott Péter bácsi. Minden ilyen alkalmakkor 1/4 6-kor felállt öt fiatalabb férfi tanár és távozott tartalékos tiszti továbbképzésre. Egyik tanórám végén az alezredesem ünnepélyesen felkért, hogy egy tiszti továbbképzésen tartsak előadást az infravörös sugárzás katonai alkalmazásáról. Mondtam, hogy én nem vagyok tiszt. Tudja, de fizikusként a Tanár úr ért hozzá, felkérhet külső előadót és rendelkezésemre bocsátja a HM „titkos” segédletét. Vállaltam. Majd az egyik hétfőn, mikor az érintett kollégák elköszöntek 6 óra előtt 5 perccel megérkezett egy „Pobjeda” értem. Az alezredes bevezetett a terembe, ahol az első sorokban kollégáim vigyorogtak és bejelentette. „Elvtársak, ma az infravörös sugárzás katonai alkalmazásáról tart Önöknek előadást Kaszás Dezső tanár úr, akit nagy tisztelettel köszöntök. Az előadás után meglepően nagy honoráriumot tukmált rám és az autójával vitetett haza. Még 1957-ben Budapesten megfosztottak tiszti rangomtól és kaptam egy ideiglenes igazolványt, melyen az állt, rendfokozata honvéd, beosztása tüzér lövegkezelő, az igazolvány 3 hónapig érvényes. Kérdeztem, mi a teendőm, majd hívjuk válaszolták. Telt múlt az idő és 1959 tavaszán kaptam egy idézést, jelenjek meg a dombóvári Kiegészítő Parancsnokságon katonai igazolványommal. Egy lyukas órámon megjelentem és türelmesen várakoztam a soromra. Majd udvariasan kértem az ügyintéző főhadnagyot, hogy szíveskedjék velem is foglalkozni, mert vissza kell érnem a tanórámra. Na, akkor elkezdett ordítani, hogy ne zaklassam, meg hogy nem tudok olvasni, mert az ideiglenes igazolványra rá van írva az érvényességi határidő, neki módjában áll a mulasztásért súlyos büntetést is kiszabni. Hiába érveltem budapesti Hadkiegészítő Parancsnokság tájékoztatásával, fokozott hangerővel ordított. Erre a szomszéd szobából kijött a főnöke az alezredes. Mikor meglátott „Tanár úr Ön itt?” Nagyon udvariasan elnézést kért, rögtön visszaküldött autójával az iskolába és mondta, hogy az igazolványt Ő személyesen fogja utánam vinni. Az élet sok váratlan dolgot produkál. Szeptemberben a levelező első osztály matematika óráján ott ült a „főhadnagyom”. A foglalkozás végén barátságosan rámosolyogtam, jelezve, hogy nem szándékozom törleszteni, de belesápadt.”

Ezekkel az 1956 utáni életképeivel emlékezett az akkori időkre Kaszás Dezső tanár Úr, nemzetőr dandártábornok.